Rendhagyó, kicsit mélabús poszt következik szóval attention, én szóltam előre.

Ma van a szülinapom, este egy SMS Csabitól, a Night Owl (az új házunk neve) lakói, vagyis a kis kitchen staff tagjaitól köszöntések, puszik, ölelések, lépten nyomon akivel összefutok a Staff village-ben udvariasan megjegyzik, hogy 'tényleg 25? Létezhetetlen' (először gyanakodtam hogy a tortára fáj a foguk, de rá kellett döbbennem hogy itt ilyen kedvesek az emberek, és ez nagyon megható, főleg amikor messziről kiabálják oda hogy hepi börszdéj Anna, ez nagyon édes)

A fb üzeneteket olvasom, záporoznak a szebbnél szebb jókívánságok, megható ez a kedvesség, próbálok minél hamarabb reagálni mindegyikre. 

A konyhán sütöttek tortát, szépen feldíszítették, kaptam zenei kíséretet is, meg külön kis tányéron finom epret. Ez a figyelmesség nagyon mélyen érintett, zavarba is hozott a kedvesség. Ráadásul Carolyn pont úgy intézte a beosztást hogy ma day offom legyen.

Sikerült beszélnem Skypeon szüleimmel, kicsit láttuk is egymást, hosszú napok óta először.

Megtörtént aminek meg kellett történnie, túl sok érzelem volt ez egy napra, itt létünkkor először elszonygyolódtam, kijött hát rajtam is a sokat emlegetett OTTHONUSZ HIÁNYUSZ ahogy a tanult latin mondaná.

Nem tudom hogy a szüleim hangja, a sok kedvesség vagy a még szokatlan új hely, de valami felkapcsolta kis szívemben a melankólia kapcsolót, nagyon hirtelen és maximum teljesítményre állította. 

Aztán elkezdtem azon gondolkozni, amit egyszer egy nehezebb időszakomban anyukám mondott, és ha csak ezt az egy leckét kapom is tőle ajándékként az életben, akkor már többet tudhatok a magaménak mint az emberek nagyobb része. 

Lényeg a lényeg hogy nem szabad hagyni hogy konkrét helyhez vagy egyes emberekhez kössük azt hogyan is érezzük magunkat. Hiányzik mindenki, hiányzik az otthonom, egy részem haza akar menni az ismerős zugba. 

Az otthonom kezdett el hiányozni. Az a fogalom ami nem csak egy kis lakást jelent a Karolina udvarára nyíló, gyerekzajos panorámával, mert az egy helyrajzi szám egy darab papiron. (Ha úgy vesszük, és vegyük így). Azóta az otthonom hogy kiraktam az asztalra egy szép terítőt, friss virágokat tettem a vázába, matricákat ragasztottam a tükrökre, hűtőmágneseket tapasztottam a frigóra, kineveztem a kedvenc helyemet a lakásban, vettem egy kiskanalat és egy kávés bögrét amik valamiért (kényelmes a fogása, tetszik a színe, se nem kicsi se nem nagy) a kedvenceimmé váltak, a mai napig tartom magam ahhoz hogy az én kis kotyogós kávéfőzőm öklendezi fel a legfinomabb kávét kerek e világon, a fűszergyüjteményem, a könyveim, a másoktól kapott kis ajándékok, és mindenekelőtt a szeretteim közelsége és szeretete miatt otthon lett a helyrajzi számból. 

A lényeg hogy energiát kell belefektetni hogy kialakítsunk egy ismerős, otthonos zugot, ahova jó visszatérni egy hosszú nap után.

Meg kell szelidíteni a helyet.

Van hogy e művelet kevesebb energiabefektetést igényel, van hogy többet. Esetemben a semmiből világokat szindróma érvényesül. Eljöttem egy bőröndnyi fehér pólóval és tengerészkék nadrággal, a személyes holmik a telefonra, ipadre és Jean Paul Sartre-ra korlátozódtak. 

Valamint csak halkan jegyzem meg hogy nem mindegy hogy az ember egy eleve tetszetős kis viskóból hozza ki a maximumot, vagy egy emeletes ágy alsó szintjén kell érvényre juttatnia a feng shui vonatkozó irányelveit. Úgy hogy az egyetlen lehetséges beszerzési forrás a Walmart. 

Jah nem, itt az erdő is, de a döglött mókustetemet (amiből kifogyhatatlan a készlet) csak arccal az ablak felé fordítva lehet elhelyezni, különben mogyoró alakban kezd majd beázni a plafon, itt meg nincs polc ahova tehetném a díszt, szóval mégis csak marad a walmart.

Mielőtt jöttek volna a gyerekek a staff (akik a gyerekekre ügyelnek) nekilátott dekorálni a házakat, mindegyikre kitaláltak egy témát (dzsungel, Alice Csodaországban, Galaxis...) és a szerint tették hangulatosabbá a gyerekeknek az új környezetet. 

Mi is részt vehettünk a díszítésben, hoztak egy csomó ragasztót, papírt, szines filceket, ceruzákat, festéket. 

Igyekszem azzal a gondolattal zárni a napot hogy minden megvár otthon úgy ahogy hagytam. És nyár végén hiányozni fog ez a kis ágy kis a Night Owlban.

Update

Dórival eltekertünk Harrisonba. Mire visszaértünk a lányok feldíszítették a házat. 

Szerencsés vagyok hogy ilyen fantasztikus emberekkel dolgozhatok együtt! 

Adri, Bogaram, Dóri, Edina, Flóra, Ivett, Lili, Tami, Timi, Vivi KÖSZÖNÖM!!!